Címerek - heraldika

Már az ókori harcosok is jelekkel díszítették pajzsaikat. 

E messziről is könnyen felismerhető szimbólumok váltak később címerekké.

A középkori címerhasználat a keresztes hadjáratokhoz kapcsolódott. 


A zászlókon, pajzsokon, sisakokon lévő jelek messziről hirdették a harcos hovatartozását.

Lovagi torna

A lovagi tornán a páncélba öltözött vitézeket a pajzsra és a sisakra szerelt jelvények különböztették meg egymástól.

Címereik a lovak takaróin is feltűntek.

Magyarországon az első lovagi tornát 1318-ban rendezték.
 
Szokássá vált, hogy a király címeres sisakdíszt adományozzon hű lovagjainak.

A címer színe és mintája nem csak a pajzsot, hanem a ruházatot, a zászlót, sőt még a lótakarót is díszítette.

Nagy Lajos, a lovagkirály s lánya is gyakran hordott piros-fehér sávos és lótuszvirágos, liliomos  ruhát.

Jadwiga - Nagy Lajos király leánya

A XII. századtól a nemesek címerei örökölhetők lettek.



Az első ismert címeres pecsét II. András  Aranybulláját zárta 1222-ben.

Kezdetben azok a nemesek kaptak címert, akik a királyi udvarban részt vettek a hivatali életben.
Később a hadi tetteket, hősiességet jutalmazták címerekkel.
Később nem csak a nemesek alkothattak címert, hanem a városi mesteremberek, polgárok, gazdag földművesek is. A foglalkozásukat jelezték házaikra kitett címereikkel, a cégérekkel. Így könnyen megtalálhatták őket a megrendelők.

Nagy Lajos király aranyforintja

A címereket egyéb területeken is használták, pl. : pénzeken, pecséteken, leveleken, épületeken.

A teljes címerábrázolás főbb részei:

Sisakdísz, sisak, korona, takaró, címerkép, ill. képek. 

Kétféle címerkép létezik. Mesteralakos az egyik, ami geometrikus díszítést jelent. A címerképes jelképes ábrázolás.

A leggyakrabban használt képek a következők: állatok, emberek, növények, hegyek, égitestek, várak, fegyverek, keresztek.

Gersei-Pethő címer

A címerpajzsnak is többféle formája lehet. 

Az Eszterházy címer

Állhat magában, de díszes keretben is, sárkányok, oroszlánok, angyalok védelmében.

Kanizsai  címer

Maga a címer ismeretes álló, vagy döntött alakban.

Sala család címere

A címerpajzsok tagolása többféle lehet. Általában egyenes vonallal választják ketté, három- ill. négyfelé.

A hasítás a pajzs függőleges osztása.

Néha egy pajzs többször is hasított.

A vágás vízszintes osztást jelent.

A Nyáry családi címer

Egy pajzson belül a hasítás és a vágás egyaránt alkalmazható.

A szelés harántosztást, átlót jelent.

Budapest címere

A pajzsokon csak tiszta színeket alkalmaztak: jellemző a vörös, a kék, a zöld, a fekete, fehér, arany és ezüst. Ritkább a bíbor, a barna és a narancs.

Az 1400-as évektől a címeradományozás birtokokkal járt.

1405-ből való az első adománylevél, melyet Zsigmond király adományozott a Tétényi családnak.

Karátsonyi család címere

Később divat lett a túldíszített címer. Címer használatához engedélyt kellett benyújtani. 

Késmárk címere

Csak az engedély megadása után után tervezhette meg családi címerét a kérvényező.

Magyar királyi címerek:

Imre király oroszlános, vágásos címere
  

II. András címere
  

IV. Béla király és címere
 

Károly Róbert

Mátyás király trónkárpitja címerével

Régi magyar nemzetségi és nemesi családok címerei:

Héder nemzetség

Hont-Pázmány nemzetség

Rátót nemzetség

Hunyadi család címere

Zrínyi család címere

 

II. Rákóczi Ferenc címere

Zichi család címere

Széchenyi család címere

Címeres tárgyak

A 19. század első felétől divattá vált a használati tárgyakat Magyarország címerével díszíteni.

Gyakran jelent meg a címer cifraszűrökön, sulykolófákon, székelykapukon, székeken, mézeskalácson, pálinkás butykosokon, szaruedényeken, tükrökön, tányérokon.

Brodarics István címere

SSzínek szimbolikája

Színek szimbolikája

Sárga:

Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.

- A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe.

- A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe

Narancssárga:

Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.

- Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe.

Piros:

Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. 

- Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum. Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel

- Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Barna

A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése. Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.

- A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.

Szürke

A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.

- A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.

Zöld

A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.

- A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.

- Meleg és hideg, égi és földi keveréke. Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe

- A kereszténységben a halhata

tlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.

Kék

Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma. Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.

- Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.

- A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.

- A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.

Lila

A mértékletesség színe. Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.

- Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.

Fekete

Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.

- A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.

- A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.

- Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.

- A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe. A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.

Fehér

A Fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.

- Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.

 

- A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója.

- A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.

- A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.

- A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója

Ezüst

Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára

S- Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.

- Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat "ezüstfolyónak" nevezték.

- A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.

- Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.

- Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.

Arany:

A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.

- Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.

- A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.

- Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.

http://vilagbiztonsag.hu

SSZÁMSZIMBÓLUMOK

interno.hu 

1: nyitottság, férfiasság, teremtés, fizikai erő, egyediség, merevség, határozottságra, győzelemre törekvés, vezetői hajlam

2: befogadás, érzékenység, nőiesség, lelki erő, romantika, művészi érzék, intuíció

3: kapcsolatteremtés, kommunikáció, információ átadás, büszkeség, változékonyság

4: határozottság, szilárdság, összpontosítás, akarat erő, komolyság, igazság, precizitás

5: kreatívitás, játékosság, rugalmasság, kockázatvállalás, anyagi sikerek, szenvedély

6: művészi kreatívitás, érzékenység, érzelmi biztonság, béke, nyugalom, védelem

7: határozottság, célirányosság, utazás, filozófikusság, misztika, egyéniség, vonzerő

8: pontosság, zártság, rejtélyesség, kiszámíthatatlanság, erős érzelmek, szellemiség, misztika, végtelen lehetőség

9: magasszintű szellemiség, romantika, erős akarat, öntudat, szenvedély, tehetség, misztika

A rózsa, mint Krisztus kiomló vére 

A kezdetben a természettel szoros egységben élő ember legelsőként az őt körülvevő természeti jelenségeknek, elemeknek - így például az állatoknak - tulajdonított szimbolikus jelentéstartalmakat. A megfigyelt tulajdonságok vagy viselkedésjegyek alapján mindegyik állathoz jelentés vagy jelentéscsoport kapcsolódott,- kialakult ezek tisztelete, majd az adott természeti nép mitológiájában és vallásában is megjelentek (gondolhatunk a totemizmusra vagy a sámánizmusra).

Egészen nyilvánvalók ezek a jelentéstársítások ma is: a sas és a sólyom a világ felett uralkodó erő, valamint a mindent-látás szimbóluma; az oroszlán, a tigris, máshol a medve a hatalom, a bátorság és a (néha nyers) természeti erő megtestesítője; a ló vagy a szarvas a gyorsaság, a nemesség jelképe; a lepke az átalakulás, a halálból való újjászületés képét adja; a teknős megjelenése a világegyetem egészét (eget, földet, alvilágot) mutatja;- és még sokáig folytathatnánk.

Néhány állatnak egészen összetett szimbolikája ismert, nézzük meg példaként a kígyóhoz kapcsolódót: a saját farkába harapó kígyó a kör alakját felvéve a végtelenséget, az újjászületést, a lét örök körforgását jeleníti meg; az egymásba tekeredő kígyók a világ szembenálló erőinek küzdelmét és az ebből eredő új erőt szimbolizálják; de tulajdonképpen a sárkányszerű mitológiai lényeknek is alkotója a kígyó.A növénymotívumok közül talán a fa a leggazdagabb jelentéshordozó. A természeti népek számára az életfát alkotja, amely a világ közepén helyezkedik el, és ott összeköti a két szférát: az eget és a földet (más felosztás alapján hármat: eget, földet és alvilágot). A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között.

Ismertek virágokhoz kötött jelképes jelentések is, csak néhányat nézzünk meg ezek közül! Rózsa: a kereszténységben a piros rózsa Krisztus keresztfára ömlő vérét jelenítheti meg, emellett jelképe a titoktartásnak is (a gyóntatószéket gyakran díszíti motívuma); általában is a fény és az élet jelképe. Krizantém: keleten az elmélkedés, a kitartás és az erényesség szimbóluma. Liliom: a fehér liliom a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezi.

A természeti ember jelképalkotása igen élénk képzelőerőről tanúskodik, és tegyük hozzá: az ember úgyszólván mindent jelképes jelentőségűvé lényegített át, amit csak maga körül fellelt. Így tehát megvan a maga jelképrendszere az ég-föld párnak, a Holdnak, a Napnak, a hegynek vagy a folyónak...

Őseink világlátásának egyik legalapvetőbb eleme a természet tagolása: az embereket a termékeny földanya élteti, akit viszont az ég termékenyít meg eső által. A Hold és a Nap is két pólust alkot: változékonyság és állandóság, nő és férfi. A Nap központi jelentőségű a mitikus rendszerekben, az éltető fény forrásaként, a teremtő férfierő megjelenéseként tisztelték, amely ugyanakkor csak a Holddal állandó körforgásban léphet fel az égre. A Hold a Nap folytonosságával szemben a ciklikusságot jeleníti meg; viszont számos kultúrában a sors kijelölője és irányítója is.

A hegy szimbolikája hasonló az életfáéhoz:  égbe nyúló csúcsa a földről az istenek világába vezet át, a szellemi létbe való felemelkedésnek ad teret. A völgy valamiképpen ezzel szemben a földhöz való kötődést adja, de elsősorban mégsem negatív tartalommal, hanem inkább az éltető, oltalmazó termőföld jelentésében.

Még néhány elemet kiragadva: igen szép és kiterjedt szimbolikával rendelkezik például a folyó fogalma. A folyó az életadó víz forrása, ugyanakkor az élet és a halál között húzódó választóvonal, olykor a lélek evilágot és túlvilágot összekötő útvonala. A hinduknál a megtisztulás szimbóluma, olyan közeg, amely képes lemosni minden bűnt, minden rosszat az emberi létezésről. Egészen más oldalról, de szintén a legösszetettebb jelképek közé tartozik az erdő képrendszere. Eredeti jelentése - mely szerint az erdő sűrű sötétjével bizonytalanságot, rendezetlenséget, szorongató összevisszaságot, sötét, irányíthatatlan burjánzást jelenít meg - még azokból az időkből származik, amikor az ember fáradságos munkával tette megművelhetővé a földet, ekkor az erdő ősképe szemben állt a művelt szántóföldek és rétek nyitottságával, rendezettségével. Később azonban jelentése ettől eltérő árnylatokat is kapott: az erdő egyfelől a megnyugvás, a béke, az érintetlen, oltalmazó (anya)természet szentélyévé lett; másfelől pedig az erdő sűrűjében való barangolás belső utak bejárásával, titkok feltárásával lett képszerűen rokon (a labirintus vagy a kert motívumával is érintkezve, amelyekről később még esik szó).

-------------------------------------- égbe nyúló csúcsa a földről az istenek világába vezet át, a szellemi létbe való felemelkedésnek ad teret. A völgy valamiképpen ezzel szemben a földhöz való kötődést adja, de elsősorban mégsem negatív tartalommal, hanem inkább az éltető, oltalmazó termőföld jelentésében.

Még néhány elemet kiragadva: igen szép és kiterjedt szimbolikával rendelkezik például a folyó fogalma. A folyó az életadó víz forrása, ugyanakkor az élet és a halál között húzódó választóvonal, olykor a lélek evilágot és túlvilágot összekötő útvonala. A hinduknál a megtisztulás szimbóluma, olyan közeg, amely képes lemosni minden bűnt, minden rosszat az emberi létezésről. Egészen más oldalról, de szintén a legösszetettebb jelképek közé tartozik az erdő képrendszere. Eredeti jelentése - mely szerint az erdő sűrű sötétjével bizonytalanságot, rendezetlenséget, szorongató összevisszaságot, sötét, irányíthatatlan burjánzást jelenít meg - még azokból az időkből származik, amikor az ember fáradságos munkával tette megművelhetővé a földet, ekkor az erdő ősképe szemben állt a művelt szántóföldek és rétek nyitottságával, rendezettségével. Később azonban jelentése ettől eltérő árnylatokat is kapott: az erdő egyfelől a megnyugvás, a béke, az érintetlen, oltalmazó (anya)természet szentélyévé lett; másfelől pedig az erdő sűrűjében való barangolás belső utak bejárásával, titkok feltárásával lett képszerűen rokon (a labirintus vagy a kert motívumával is érintkezve, amelyekről később még esik szó).

Lelőhely:

--------------------------------------https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/szimblumok/szimblumok-zenete